Mert ha egyszer férjhez megyek, akkor nagyon férjhez szeretnék menni.
De sebaj! Egy hónap múlva jövök vissza. Az harmincegy nap. Kijött az állomásra. A jó állomásra. És ott volt reggeltől estig, amíg be nem futott az utolsó vonat is Franciaországból. És én nem voltam rajta. Nem. Mert egy hónap lehet harminc napos is. És én egy nappal korábban érkeztem. Ez szerelem. Már ő is tudta. Csak a telefonszámomat nem. Mert nekem akkor olyan még nem volt. Nem volt vezetékes telefonunk. Ott, vidéken. Nekik volt és a telefonszámukat is tudtam az önkormányzathoz beadott papírjaiból. De én biztosan nem fogom felhívni! Én nem is. A barátnőim… ők bezzeg igen, hogy aztán a kezembe nyomják a telefont. Marha vicces volt. (Innen üzenem nekik, hogy egyszer még visszakapják…) De azért csak eljött a házibuliba, amire az egész telefonhívást alapoztam. Hogy azért hív tuk, hogy elhív juk. Kicsit sem lógott ki a lóláb. A többi már történelem. Meg hajtű. Meg kanyar. Meg szakítás. Meg bőgés. Meg visszatalálás. Meg… meg… meg… meg házasság. Meg huszonkét év. Eddig. Meg öt gyerek. Eddig és nem tovább.
Egy házasság sokféleképpen lehet jó. Vannak párok, akik mindent megbeszélnek, próbálnak egyetértésre jutni konfliktusok esetén. Mások inkább hangosan veszekednek, tányérokat törnek, aztán boldogan kibékülnek. És vannak, akik minden nézeteltérést inkább a szőnyeg alá söpörnek, és elfogadják, hogy a véleménykülönbség a kapcsolat része. Mégis mindannyian stabil kapcsolatban élnek. Van azonban egy közös dolog a háromféle típusú házasságban, amitől a párok stabilan együtt fognak maradni. A mágikus arány Ami közös a fenti párokban, hogy megtartják az egyensúlyt a pozitív és negatív érzelmeik között. És ez a mágikus arány 5:1. Vagyis a míg legalább ötször annyi pozitív érzelem és interakció jelenik meg a férj és feleség között, mint negatív, a házasságot nem fenyegeti igazi veszély. És bár a lobbanékony, hangosan veszekedő párok esetében hangosan szól a kritika, de utána ötször annyi figyelmesség, szeretet és szenvedély van közöttük. Ők egy nagy veszekedés után ötször annyi időt töltenek a másik szeretgetésével és a kibéküléssel.
Ez a könyv azonban nem prostituálta magát, nem szeretett volna bestseller lenni, és nem akart semmilyen top tízben tündökölni. Célja kizárólag segítségnyújtás, és a horizont tágítása, hogy kicsit lássunk, befogadjunk és elfogadjunk többet, mint a hatalmas, makacs, fafejű egónk. 1. Az egyik titok Gottman nézete szerint az egymás iránt érzett mély, szeretetteljes barátság. Ez túlmutat a szerelmes szenvedélyen, szexualitáson, mert ha csupán ezekre épül a kapcsolati vár, egy kis probléma fuvallatától könnyen, erőtlenül kártyavárként dől romba. Nincs ok a félelemre, ha barátság egy szeretetkapcsolatban ütésálló, sziklaszilárd betonalap. Végignézek a társamon. Vajon barátom lenne-e, ha csak szimplán embertársak lennénk ezen a földön? Szimpatikus lenne, bírnám, nevetnék a viccein, szeretnék a közelében lenni, élvezettel vitáznék vele, lenne-e a bajtársam? Az más kérdés, hogy életünk könyve másképp íródott, szeretők, szerelmesek lettünk, vonzódunk egymáshoz, működik a kémia. Az első és legfontosabb titok tehát: olyan embert válasszunk társunknak, aki barátként is tökéletesen funkcionál.
A csendesebb, kevesebbet veszekedő párok pedig eleve kevesebb időt töltenek veszekedéssel, és lehet, hogy kevesebb pozitív interakció szükséges ahhoz, hogy jól érezzék magukat a kapcsolatban. De az arány náluk is 5:1-hez. A válás felé száguldó házasságokban viszont ennél nagyobb arányban kerül sor negatív megnyilvánulásokra. Hogy mi számít negatív megnyilvánulásnak? A kritika, a megvetés, a védekezés, a visszavonulás, a magány és az elszigetelődés. Érdekes, hogy ez a lista a haragot nem tartalmazza. A harag csak akkor van rossz hatással egy kapcsolatra, ha a pár tagjai a dühüket megvetően, megalázó, tiszteletlen stílusban fejezik ki. Így lehetsz pozitív Most nézzük meg, mit tehetsz azért, hogy ötszörösére növeld a kapcsolatodban a pozitív érzelmek, interakciók arányát! Mutass érdeklődést a másik iránt! Nagyon fontos, hogy amikor szól a párod, akkor figyelj rá! Ez rém egyszerűen hangzik, de a hétköznapi életben gyakran előfordul, hogy elmerülsz egy tevékenységben, és amikor a párod szól hozzád, akkor nyomkodod tovább a telefont vagy a laptopot, és fel sem nézel.
Mutasd ki az aggodalmadat! Legyél támogató, ha a párodat valami szomorúság vagy bosszúság érte! Ha panaszkodik a főnökére vagy egy munkatársára, akkor nem árt, ha igyekszel megérteni a szempontjait, és nem a másik ember érdekit véded. Légy együttérző! Annál nagyobb dolgot nem adhatunk a másiknak, mint amikor együttérzünk vele! Az empátia jele, ha felismered, és megnevezed a párodban dúló érzelmeket, ha együttérző arccal hallgatod a történetét. Nem kell tanácsot adni, vigasztalni, elég, ha jelen vagy, és empatikusan hallgatsz. Légy elfogadó! Még ha olyasmit is mond a partnered, amivel egyáltalán nem értesz egyet, jelezd, hogy elfogadod, tiszteletben tartod, amit mond. Sokat segít, ha a saját szavaiddal elismétled, amit hallottál, mert néha nem árt tisztázni, hogy jól értetted-e az elhangzottakat. Ezt még akkor is megteheted, ha egy vita során egyáltalán nem értesz egyet a párod mondanivalójával. Humor! A játékos ugratás, poénkodás, bolondozás adja a kapcsolat sava-borsát. Biztos nektek is vannak belső szójátékaitok, közös vicceitek, ami erősíti a köztetek lévő köteléket.
Gottman foglalkozását tekintve "házasságkutató", de lehetne párkapcsolati tanácsadó, családállító rendszerterapeuta, mediátor, tehát illethetjük őt bármilyen mai divatos, párkapcsolati klinikákon szárba szökkent kifejezéssel. Szerinte azonban a különböző párkapcsolat mentő tréningek, vagy házassági tanácsadók az esetek nagy többségében egy idő után csődöt mondanak, a problémák nem oldódnak meg, a párok ugyanazokat a bevésődött, hibás mintákat kezdik követni újra, majd visszasüllyednek ugyanoda, ahol voltak. Vagy eljön az apokalipszis, és elválnak. Gottman mikrofonokkal és kamerákkal felszerelt úgynevezett "szeretet laborokat" állított fel, ahol éveken át házaspárok ezreinek mindennapos viselkedését tanulmányozta, olyanokét, akik harmonikus egyetértésben élték napjaikat, akik válófélben voltak, és azokét is, akik nem is sejtették a jövőt, hogy néhány év múlva el fognak válni. Azt kérte, amennyire lehet, tekintsenek el a technikai eszközöktől és nyugodtan, fesztelenül, természetesen éljék életüket.
Vége. Hülyén hangzik, tudom, de én akkor és ott tudtam, hogy ő lesz a gyerekeim apja. És közben a nyomtató elkezdett kiköpködni magából mindent, amit addig magában tartott. Festéket, papírt… csavarokat. Mindent. És én zavaromban elkezdtem nagyon röhögni. És ő is. És együtt próbáltuk meg összevadászni a százfelé repülő papírokat. És én még biztosabb voltam benne, hogy ő lesz a gyerekeim apja. Ő még nem tudta. Ahogy azt sem, hogy ez szerelem. Én meg nem erőltettem. Jártunk együtt ebédelni meg volt sok közös munkánk, mert ő lett az önkormányzat titkára. De ennyi. Aztán egyszer csak bejelentettem, hogy elutazom egy hónap önkéntes munkára Franciaországba. Ekkor és ekkor. És ő kijött a pályaudvarra. Csak kár, hogy egy másikra. Mert hitte, hogy Franciaországba csakis a Nyugatiból indulhatnak a vonatok, elvégre Franciaország Nyugat-Európa. Meg sem fordult a fejében, hogy a Keletiből. És ott állt hosszú órákon át, amikor derengeni kezdett neki, hogy talán nem jó helyen vár. Mire átért a Keletibe, a vonatom már kifutott.
Sitemap | Szoptatás Alatt Vitamin, 2024