Aztán megjelent előbb Neményi, majd nemsokkal utána feltűnt mellette Reni. Neményi mintha csak megérezte volna, hogy figyelem őket gúnyos mosolyt villantott. Nem volt sem kedvem, sem gyomrom végignézni, ahogy ők ketten enyelegnek, így elfordítottam a fejem és próbáltam odafigyelni, arra ahogy valaki azt ecseteli, melyik szegény lányt vitte ágyba. Mondanom sem kell nem igazán terelte el a figyelmem. Blah elég ebből a napból. Továbbiak
-Én örülnék neki. De még csak 22 éves. Mi van akkor ha n akarja? Ha el akarja vetetni? -kérdeztem, mert féltem Reni döntésétől. -Ugyan Reni nem olyan. Különben is. Szerinted hogyha elvetetné mit kapna Kingától? Reni nem sokkal ezután jött le hozzánk. Nem sok mindent lehetett leolvasni az arcáról. Lehet hogy fél? -Jobban vagy? -Nem igazán. -Gyere. Menjünk. Elviszlek a dokihoz. -mondtam. Negyed óra mulva ott is voltunk a dokinál, hogy elmondja Reni tényleg terhes-e. -Rentai Renáta. -szólt ki az orvos, mire bementünk. -Jónapot. Dr. Kiss István vagyok. -Rentai Renáta. -Antai-Kelemen Ádám. -mutatkoztunk be. -Rendben. Akkor Renáta kérem vegye le a felsőjét és jöjjenek velem. -mondta az orvos. Utána mentünk a kórterembe, ahol Reni levette a felsőjét és csinálta amit az orvos mondott. A vizsgálat után vártuk hogy megint behívjanak, hogy közöljék velünk, hogy mi van Renivel. -Nos. Ilyen időszakban még nem tudjuk 100%-ra megbondani hogy valaki terhes-e. Átlagosan 75% hogy valaki másfél hónap alatt terhes.
Ricsi valami elképesztő módon ötösre felelt kémiából. Amikor komolyan kérdőre vontuk, megadta a leglogikusabb választ, amire amúgy is számítottam. - Gondolod, hogy magamtól? Regi súgott. – És abban a pillanatban Reni és Virág haladt el előttünk. Szegény lány, biztos voltam benne, hogy hallotta, és abban is biztos voltam, hogy komolyan megjegyzett minket magának. És nem a jó fajtából. - Reni – javítottuk ki már egyszerre hárman. Suli után otthon éppen gitároztam, amikor nagyi lépett be a szobámba. Úgy általánosságban érdeklődött a mai napomról. - Aha, értem – bólogatott folyamatosan, aztán hirtelen témát váltott – Na és az ismeretlen lány? Milyen? - Reni? Hát... – kezdtem döbbenten. Mégis honnan szedi ezeket az infókat? – Semmi extra. Könyvmoly, stréber és valamilyen elképesztő módon kedveli Neményit. Átlagos – fejeztem be őszintén. - Tudod, fiam, az átlagos nem mindig jelent unalmasat. Nem mindig rossz... - Tudom, nagyi, tudom. – ráncoltam a szemöldökömet, mert komolyan nem tudtam mire vélni ezt a bölcselkedést.
Renáta. Maga 100% biztos hogy kisbabát vár. Gratulálok! -mondta mosolyogva az orvos, majd elment. Mélyen Reni szemébe néztem, aki könnyezett, majd megölelt. -Anya leszek! -mondta írva, mire hatalmas kő esett le a szivemről, hogy tudtam ő is örül neki. -Ugye nem haragszol? -kérdezte aggódva. -Dehogy haragszok. Még örülök is. -mondtamajd eltolva magamtól megcsókoltam. -Beszáltunk a kocsiba, miközben az ultrahang időpontját néztük. -Tehát akkor mondják meg, hogy fiú lesz, vagy lány? - kérdeztem mosolyogva. -Igen. -mondta, majd adott egy puszit az arcomra. Amilor megérkeztünk a nagyiékhoz kiváncsian várták a hírt. -Az van... -kezdtem-hogy dédnagyszülők lesztek! -felyeztem be mosolyogva. A nagyiék egyből elkezdtek ölelgetni minket, meg gratulálni nekünk. -Szüleidnek mikor mondod el? -kérdezte a nagyi az örömkönnyeit törölgetve. -Szerintem a szülés előtt valamilor. Nem akarom hogy idejöjjenek. Nem hagynának békén, Renit meg csak kényeztetnék.... *Két hónap mulva* Ma kellett visszamenni az orvoshoz, az ultrahangra.
Még Zsolti sem volt elemében, mind csak kullogtunk a sor végén. A vonaton is nagy mázlim volt. Ricsiékkel szemben ott ült Reni, mellette pedig egy üres hely. Gondolkodás nélkül mellé ültem. -Mi a pálya a többieknél? -kérdezte Ricsi lehunyt szemmel. -Mindenki KO. Csak ők ketten idegesítik egymást. -biccentettem oldalra, utalva Kingára és Davere, akik farkasszemet néztek. Hülyék. Már Budapesten lehettünk, amikor felébredtem. Éreztem, hogy valami nyomja a vállam, és amikor oldalra néztem, megláttam Renit, ahogy nekem dőlve alszik. Az arca teljesen sima volt, egy ideig csak néztem és gyönyörködtem benne, aztán feltűnt, hogy Ricsi is fent van. Kérdőn nézett rám, aztán egymásra vigyorogtunk. Jó barát. Kis idő múlva Reni is ébredezni kezdett. Úgy tettem mintha aludnék, nehogy meglássa, hogy bámulom, és valami furcsa következtetést vonjon le. Amint leesett neki, hogy éppen nekem dől, elhúzta a fejét. Ennyi volt. -Hol vagyunk? -kérdezte álmosan. - Az előbb szólt az ofő. Mindjárt otthon-suttogta Ricsi.
-Hallod, rád van kattanva. - vihogott Zsolti. -Tiéd lehet. - legyintettem, mire mind felröhögtek. Ezután elindultunk haza Ricsivel, Zsoltiék pedig a mekibe. -Egy óra múlva a parkban. - köszönt el Ricsi, majd begurult az egyik utcába. Hazaérve lepakoltam a táskám és fel is mentem az emeletre. Átnéztem a holnapi tanulnivalókat, de nem igazán foglalkoztatott, szóval indulásig megnéztem egy részt a lost-ból. Azt hiszem most ez a kedvencem.
Sziasztok lehet ez egy kicsit rövidre sikeredett a következők hosszabbak lesznek ígérem. Május 11. Infóóra. Reni és Neményi a könyvtárban. Szinte egyedül. Mintha ez nem okozott volna éppen elég fejfájást, ráadásul még Renivel is összevesztünk. Legalábbis szerintem megint egyet léptünk előre, majd kettőt hátra, mint az elmúlt két évben bármikor. Sokat gondolkodtam azon, hogy végre, hogyan tegyem egyértelművé a számomra már nyilvánvaló érzéseim. Idegesen doboltam az ujjammal a... padon, majd a telefonomra tévedt a tekintetem, ami egy új értesítést jelezve felvillant. Visszagondolva kár volt megnyitni Dave újabb, sokadik tweetjét, de már késő volt. Előttem hevert feketén-fehéren leírva, miszerint az a nyomorult Neményi megcsókolta Renit. Elöntött a düh és bevallom megfordult bennem, hogy akkor ott informatika kellős közepén felállok és megkeresem Neményit, és kettéfejelem, ahogy Ricsi szokta, de aztán eszembe jutott, hogy mi van, ha egész eddig félreértettem Renit és végig azért az okostojás, felfuvalkodott, magát zseninek nevező emberért volt oda.
Amikor már úgy éreztem, hogy eltelt egy kis idő, én is,, felébredtem". Ránéztem Renire, mire összetalálkozott a tekintetünk. Elmosolyodott. Miután leszálltunk a vonatról, rászántam magam az idióta ötletemre, amit a vonaton eszeltem ki. -Hogy mész haza? -kérdeztem, igyekezve minnél lazábbnak látszani. Amúgy nem tudom, miért. De aztán megláttam Neményit. Ennyi. A düh, a csalódottság és az undor keveredett bennem, már amennyire azt meg tudtam állapítani. -Oké mindegy-legyintettem, mire Reni követte a pillantásom. Hurrá, meglátta a,, szívszerelmét". Hülyeség volt megkérdezni. -Sziasztok-köszönt el. Jaj, de siet hozzá... Ricsi láthatott rajtam valamit, mert még tett egy próbát, hátha marad. Mert én annyira kiakadtam, hogy nem bírtam. -Ren! -Igen? -Gyere velünk, mekizünk egyet. Mindenki dög éhes... -vigyorgott. -Jól hangzik, de... -húzta el a száját, mire Ricsi csalódottan bólintott. Hát persze. Hogy hihettem azt, hogy nem jön elé Neményi? Én idióta... Olyan jó volt a kirándulás, és erre... áh, mindegy inkább nem mondok semmit.
-Jó. Ádám, kérd el a többiektől a jegyzeteket. - bólintott sietve és már lapozgatott is tovább. - Pósa Richárd? - nézett fel. -Én eddig is itt voltam. - felelte Ricsi értetlenkedve. -Tudom. Viszont most felelsz. - szinte az egész osztály ledermedt, főleg Ricsi. Kivánszorgott a táblához és ijedten rám nézett. Aztán Gondos feltette az első kérdést. Kb fél percig síri csend volt a teremben aztán Ricsi mondta a választ. Meglepődve rá néztem ahpgy Gondos is (természetesen nem várt tőle választ) meg a többiek, eztán hátra biccentett a padja felé ahol Reni már írta is a következő kérdésre a választ. Mosolyogva fordultam vissza. Tehát ő olyan aki súg ha bajban van az ember. Ez tetszik. De még mindig levegőnek néz. - Ötös. - mondta Gondos az 5 válasz után. Persze óra után is még ezzel szívattuk Ricsit. -Jön. - suttogtam, mire mindenki kapcsolt. -Most komolyan hogy a fenébe csináltad? - kérdezte hangosan Dave. -Gondolod, hogy magamtól? Regi súgott. -Reni. - javítottuk ki mindhárman. Figyeltem Reni reakcióját miközben elhaladt mellettünk.
-Kicsit elaludtam. Második órára már ott vagyok-Mondtam a hajamba túrva. -Hogy sikerült? -Éjszaka a szüleimmel beszélgettem-Mondtam, nagyi pedig reggelit készí, hogy engedélyezi, hogy itthon maradjak. Sőt, elvárja. A szüleimmel történő beszélgetéseket(nagyjából) részletesen el kell neki mesélnem, különben teljesen annyira nem szerencsés -Oké, é majd gyere -Megyek-Ígértem meg neki. Hát igen:D -Amú jobban néz ki mint eplői is vannak-Mesélte, én pedig vigyorogva néztem magam elé. -Szeplői? -Kérdeztem vissza. -Aha. -Biztosított, én pedig elképzeltem a kissé szeplős Renit. -És sokkal szőkébb. -Mondta eltűnődve Ricsi, én pedig beharaptam az alsó ajkam. (Érdekes, hogy a test milyen ösztönösen reagál néhány dologra.. :D) -Ha ezt csak azért mondod, hogy előbb oda érjek.. -Kezdtem bele. Fenébe is! Menni akarok. -Eskü. -Mondta, én pedig bólintottam, és letettem. -Nos.. -Túrtam a hajamba, és leültem nagyival szemben az asztalhoz. -Reninek szeplői vannak? -Nézett rám elfojtott mosollyal, én pedig elröhögtem magam.
Sitemap | Szoptatás Alatt Vitamin, 2024