Megvan (szinte) minden, ami�rt nagyon szeretj�k Emir Kusturic� t, Az �let egy csoda m�gis csal�d�st okoz. Persze botors�g lett volna azt v�rni egy romantikus v�gj�t�kt�l, hogy majd f�nyt der�t a balk�ni h�bor� okaira, ismerteti a bonyolult szerb-horv�t-bosny�k ellent�teket, politikai elemz�sekbe bocs�tkozik vagy v�gigvezet minket az esem�nyek sor�n. De ha a m�r j� ideje nemzetk�zi piacra dolgoz� rendez� azt �rja ki a filmje els� kock�ira, hogy Bosznia 1992, akkor n�mi joggal t�telezz�k fel, hogy ezzel akar valamit. Tudjuk (m�shonnan), hogy a boszniai h�bor� viszonylag hamar v�get �rt – de nem a felek b�kev�gy�nak, hanem a r�juk k�nyszer�tett daytoni meg�llapod�snak k�sz�nhet�en. A borzalmas h�rmas n�pirt�s le�llt ugyan, de m�g tartott az �j hat�rok h�zogat�sa, amikor m�r Koszov�ra terel�d�tt a figyelem. Boszni�r�l azut�n alig esett sz�, de mostan�ban, Kusturica filmj�vel szinte egy id�ben �rtes�lt�nk a srebrenicai m�sz�rl�s eddig ismeretlen r�szleteir�l, a n�pirt�st elrendel� vagy eln�z� t�bornokokr�l, az �jabb t�megs�rok felt�r�s�r�l.
Van egy jelenet Jirí Menzel Szigorúan ellenõrzött vonatok címû filmjében. Egy jelenet, amit mindenki ismer. Egy jelenet, amire az is emlékszik, aki nem látta a filmet. Igen, az a bélyegzõs. Amikor Tapicska (Hubicka) forgalmista a szolgálatkész gyakornoklány fenekét pecsételi tele az állomás összes stemplijével... Rómeóval és Júliával felénk manapság leginkább fûteni szokás, kivált, ha etnikai konfliktusok illusztrálására kell elõrángatni a veronai tinédzsereket: hetente nyomnak valamit a mozik a VIII. kerületbõl, ahol valamiért a roma csak a kínaival, a "magyar" csak az eszkimóval bír szerelembe esni, legalábbis a Róna utca felõl nézvést. A Szigony-Práter lapály mellett van még egy kitüntetett földrajzi egység ezen a világon, ahol jóval az egészségügyi határérték feletti az egy fõre jutó Rómeó & Júlia dózis, az pedig az egykori Jugoszlávia. Mindez alighanem annak tudható be, hogy Afrika viszonylag messze van és nem nagyon gyárt filmeket, így egy darabig még várnunk kell, mire odamegy valaki tuszi-hutu relációban képbe álmodni a veszélyes lamúrt.
Ki is t�r, annak rendje s m�dja szerint, megteremtve a kell� h�tteret egy R�me� �s J�lia-t�rt�nethez – amib�l mintha t�l er�s lenne a felhozatal mostan�ban, nem egyet l�ttunk a Balk�nra helyezve ( Es� el�tt), de Az �let egy csoda m�gis ink�bb egy orosz sikerfilmre ( A kauk�zusi fogoly) eml�keztet m�r-m�r k�nosan, de ezt csak mell�kesen jegyzem meg. �jdons�g viszont, hogy Kusturica R�me�ja j�csk�n kin�tt a kamaszkorb�l, feln�tt katonafia van, na meg feles�ge. E rendk�v�li h�s, n�v szerint Luka, vas�tm�rn�k, aki az isten h�ta m�g�tti, m�g csak �p�l� vonalhoz helyeztette mag�t opera�nekesn� neje, Jadranka s�lyos porallergi�ja miatt. Jadranka az els� perct�l neh�z esetnek t�nik, h�bortos, hisztis �s folyton �nekel. Luka az �j vas�tvonalat tervezgeti, amely hamarosan �sszek�ti majd Boszni�t �s Horv�torsz�got, fellend�tv�n az idegenforgalmat, s amelynek csod�latos, m�k�d� modellje odaf�nt van a padl�sszob�ban; addig is angyali t�relemmel viseli feles�ge szesz�lyeit �s izgatottan v�rja a levelet Belgr�db�l, amely Milo� fia szerz�d�s�t hozza a Partiz�n focicsapat�ba.
Emir Kusturica sokszor filmre vitte már azt a hamisítatlan balkáni életérzést, amin mi, kívülállók, talán a kelleténél is többet nevetünk – még akkor is, ha olyan fajsúlyos témákat feszeget, mint például a '92-es boszniai háború. A film Az élet egy csoda ugyanis erről szól: az értelmetlen háborúskodásról, az átvészelésről, az előre beleőrülésről. Ugyanakkor a reményről és a szerelemről is szól, csak épp nem úgy, ahogy azt előre várnánk – amolyan kusturicásan. Luka (Slavko Štimac) egy poros bosnyák kisváros bakterja, vagy legalábbis nagyon úgy tűnik, mint ha az lenne. Valójában azonban mérnök, aki arra készül, hogy egy Szerbiát Boszniával összekötő vasútvonalat építsen. Céljai eléréséért pedig minden tőle telhetőt megtesz: vasútmodellt épít, zenekart toboroz az átadóünnepségre, sőt, még a polgármesternél is kibulizza egy vadonatúj mozdony beszerzését; és amikor az megkérdezi, elkészülnek-e a Felszabadulás napjára, büszkén jelenti: "a zenekar igen, a vasút nem". Ugyanakkor nem csak ő tűnik álomkergetőnek a társaságból.
A sz�p terveket azt�n kereszt�lh�zza a kegyetlen sors: Milo� szerz�d�s helyett beh�v�t kap, a b�cs�esten Jadrank�t megsz�kteti egy dalos kedv� �s laza erk�lcs� magyar muzsikus (erre m�g visszat�r�nk), Luka s�gor�t, a r�gi v�g�s�, tit�ista polg�rmestert lel�vik a medvevad�szaton az �j id�k politikai gengszterei �s a h�bor�ban bizonytalan id�re aktualit�s�t veszti a Boszni�t Horv�torsz�ggal �sszek�t� vas�t befejez�se, amelynek kanyarg�s, s�t�t alag�tja film�nk visszat�r�, kit�ntetett helysz�ne lesz. A mag�ra maradt Luka f�lti a fi�t �s �rtetlen�l n�zi a meg�r�lt vil�got. Milo� bosny�k hadifogs�gba esik, Luka pedig hozz�jut egy sz�p �pol�n�h�z, aki �ll�t�lag gazdag muzulm�n csal�d sarja, kiv�l� fogolycsere-alap. Sabaha szalmasz�ke haj�, b�zavir�gk�k szem�, dolgos, kedves, val�s�gos isten�ld�sa a s�ltbolond Jadranka ut�n, nem sok kell hozz�, hogy a szerb f�rfi �s a bosny�k le�ny szerelmes, majd kisv�rtatva �ld�z�tt szerelmes legyen, mert a p�rtok egyike sem n�zi j� szemmel az id�szer�tlen kapcsolatot.
Szóval, ha elõre nem lehet, gyerünk hátra, oda, ahol még jó volt, amikor még minden ment, mint a karikacsapás. De azt sem feledve, hogy ki vagyok (voltam) én, s közben mivé lettem: világos, vagyok, aki voltam, csak a világ bolondult meg, mosom kezeimet... Amit látunk, megszokott (miért ne: jóféle) kusturicás mozi, szokott-vad karakterek, zenebona, rezesek, mágikus realizmus, gátlástalanságra törekvõ komédia meghatározott számú áldozattal, nagy érzelmekre és nagy torkokra hangolva. Luka, a hõs Belgrádból hülye, ám feszt éneklõ neje porallergiáját kúrálandó valahová, egy isten háta mögötti boszniai település vasútállomására települ, s ha már itt van, megvalósítaná nagy álmát, a környéket Horvátországgal összekötõ vasútvonalat, hogy az majd milyen jól élénkíti a turizmust, a padláson már kész is terepasztalon az egész. Mindebben nagy örömét leli mindenki, a környék apraja-nagyja, továbbá a lábasjószág. Hogy közben a háború már a spájzban van, azt észre sem veszik, el sem hiszik, sõt tuti forrásból tudják, van egy holtbiztos terv az elkerülésére odafent, meg mit érdekli õket, amikor Horvát-országból átszökött a talpasmedve, és le kell vadászni, elsõsorban pálinkával és szaxofonnal, bár éppenséggel puskákban sincs hiány.
Bori Erzs�bet Polgárháború jóemberekkel és gengszterekkel, börleszkkel és sok zenével. Kusturicá s történelemóra. Ez is j�l kezd�dik! Vissza a gy�kerekhez, ami Emir Kusturica eset�ben Bosznia, a sz�l�f�ld �s Boh�mia – a pr�gai FAMU �s a cseh �jhull�m – filmes felnevel� iskol�ja. Az �let egy csoda Menzel -hommage-k�nt indul, a Szigor�an ellen�rz�tt vonatok idilli vas�t�llom�s�n: takaros, �reg ind�h�z, galambd�c, kapirg�l� ty�kok, szerelmes szam�r, s�naut� meg hajt�ny, mi t�bb, a csal�d fi�t Milosnak h�vj�k (pedig tudtommal az nem is szerb n�v). Az �g�retes kezdetbe csak a felirat rond�t bele: Bosznia, 1992. S hamarosan egy b�sz medve is felt�nik, aki a szomsz�dos Horv�torsz�gb�l menek�lt �t a hat�ron az ott m�r jav�ban d�l� h�bor� el�l. Hi�ba m�r a szeret� csal�d, a ked�lyes vid�ki figur�k, az �llatsereglet �s a katonatiszt bar�t szent �g�rete (dehogy lesz itt h�bor�, egyr�szt senki nem akarja, m�sr�szt van egy j� kis terv az elh�r�t�s�ra), a n�z� tudja, hogy pillanatokon bel�l ki fog t�rni a gyal�zat.
A környezetében egyedül Luka képtelen udvariatlan lenni a tússzal, végül még egymásba is szeretnek, ezzel komplikálva a túszcserét. Hamisítatlan Kusturica- hangulat vasárnap este a Filmklubban 21:10-től az M2 Petőfi Tv-n!
Értékelés: 72 szavazatból 1992. Bosznia. Luka, a Belgrádban élő szerb mérnök egyszer csak fogja operaénekes feleségét, Jadrankát, és tehetséges focista fiát, Milost, és leköltözteti a családot a semmi közepére, egy kis faluba. Az a terve, hogy egy olyan vasútvonalat építsen, amely összeköti Szerbiát Horvátországgal, turistaparadicsommá változtatva így a vidéket. A tájat színesítik a faluban élő vérbő karakterek, akik bármikor készek a mulatozásra, bármely pillanatban kitörhet egy kisebb fajta ünnepség, ivászattal-evészettel. Jadranka pedig, bár porallergiában szenved, bármikor kész operát énekelni. Szinte mindenki vak, és nem érzékeli a közeledő háború szelét. Így amikor az mégis bekopog az ajtajukon, eluralkodik a káosz. Milost behívják a hadseregbe, és szinte azonnal túszul is esik, Jadranka pedig lelép egy magyar zenésszel. A katonák egy muszlim nőt hoznak Lukának, legyen ő a túsza, hogy kicserélhesse majd a fiára. A környezetében egyedül Luka képtelen udvariatlan lenni a tússzal, végül még egymásba is szeretnek, ezzel komplikálva a túszcserét.
De a háború éppúgy nem törõdik velük, ahogy õk vele, mit csináljon hát: kitör - jó dolgában. Luka fia - na, hogy hívják, Milos (mint Grimász [Hrma] az idézett Menzel-mûben) - ígéretes ifjú focista, behívóját várja a Partizánhoz, de az a jugoszláv néphadseregtõl érkezik. Na ja, nem várhatjuk el az istentõl, hogy annyira perfekt legyen szerbbõl, hogy efféle bakik ne csúszhassanak be... A seregbõl rövid úton bosnyák hadifogság leszen, Lukának pedig kerül egy szép szõke nõ gazdag muzulmán családból, akiért kicserélhetné, ha közbe nem szólna Shakespeare a maga, immár megszokottnak nevezhetõ tenorján. Ilyen szörnyû a háború! Olyan szörnyû, hogy Kusturicának semmi nem jut eszébe róla, csak a Rómeó meg a Júlia. Azt már mi fejtjük bele a mûbe, hogy tán még az, mennyire kiszúrt vele. Mármint Kusturicával. A háború. Mintha az lenne a legfõbb rossztéteménye, hogy az általános jugoszláv jófej státusát törülte a fizetési listáról. Pedig nem is törölte, csak a pénztárt áthelyezte Szarajevóból (az egyik szereplõ egyszer csak kikacsint a filmbõl, ah, be remek város az - szavamra, meg kell zabálni) elõbb Belgrádba, majd valahová, a Croisette egyik mellékutcájába.
Sitemap | Szoptatás Alatt Vitamin, 2024