Látni kell őket. Szobon, az esteledő tájban rongyos fiatalasszony gyenge hangon újságot árul. "Az Est, Új Nemzedék... " Megveszem mindkettőt, visszamegyek a kupéba, nem merem fölnyitni az újságokat, csak leteszem az ülésre, s nézem az ablakon át a Dunát. A vonat jó, expressz, hibátlan, mintha román megszállás sosem lett volna. A kalauz bejön és felgyújtja a lámpát. "Jó estét kívánok" - mondja tisztességtudóan. Visszafelelek magyarul, hogy jó estét, s hirtelen valami könnyű részegségbe esem, beszélgetni szeretnék vele, gorombáskodni, vitatkozni, lekiabálni az ablakból, mondani valamit magyarul. Végre is, itt olyasféle van, hogy otthon vagyok, szidhatom a dolgokat, a kutyaistenit, nekem szabad, mert a családban marad. Itt nem szólhat rám a peronon az útitárs, hogy "Ausländer". A kutyaistenit. Gyönyörű szó. Figyelik, mennyi ritmus és erő van benne? Nem egészen egységes érzés négy esztendő után a Dunát nézni. De a kalauz, a hordár, az újságos asszony olyan rongyosak mind, szegények. Rongyosak Magyarországon az emberek.
Ez a fontos az egészben, a rajnai előfizető levele is csak ezt bizonyítja: hogy mégis, finom és érzékeny lények vagyunk, s tudunk szánalmat érezni szándékaink pusztuló áldozatai iránt. Például, mikor a háborúban az U-Bootok elsüllyesztettek egy hajót 1000 lóval, nagy volt a részvét. S ha a legközelebbi háborúban elsüllyesztenek megint egy hajót 1000 Ford autóval, talán még nagyobb lesz a részvét. A modern ember humanitása határtalan. Csak mikor az 1000 ló elsüllyedt, a lovakról minden újság nekrológot írt; de a száz matrózról, aki a lovakat kísérte, senki. Az természetes volt. Mindent tudunk már sajnálni, mindent; csak egymást még nem. (1925. január 8. ) "Egyszer már írtam arról": Párizsi levél (III., 1924. szeptember 17. ) A bulváron, a legnagyobb forgalomban, egy teherautót húz egy másik teherautó. A húzó teherautó még fiatal és életvidor, a másik kötélen vonszoltatja magát, egészen gebedt és öreg, egy elhasznált állat, egy kiuzsorázott lény. Egész életében nehéz terheket cipelt, most sérvet kapott valahol a hasában, ahol az autók zsigerei vannak.
A folyosókon tehát sorba álltak az emberek és részint dohányoztak, részint köpködtek. Vasúti hivatalnokok jöttek, szemenszedett sötét pofájú csirkefogók, civil ruhában, csak a sunyi fejükön egy pofoncsapolt sapka, a szájukból cigaretta lógott, így mentek át a folyosókon s időnként hegyeseket sercintettek. Képtelen eleganciával öltözött olasz fiatalemberek sikongó üvöltésekkel társalogtak. Néha azt hittem, valami baj történt, ölik egymást; de nem láttam mást, csak hűvös eszmecserét, valami mindennapi kérdés fölött. Selyemharisnyában, selyemplasztronos ingben, mind kamáslisan, és lobogó sörényekkel állottak a folyosókon, nem volt egy pillantásuk sem a rajongóan vadregényes, gyermekes, szinte hazudósan szép tájnak, a bennszülöttek közönyével ásítottak a tenger felé, ami itt már dühödten veri és ostromolja a köves partot, s haraggal, engesztelhetetlenül, toronyhullámokkal, amik néhol bespriccelik tajtékos nyálukkal a vonat ablakát. A tenger sörénye szelíd elképzelés azokhoz a vad és féktelen hajzatokhoz képest, amik a selyemplasztronos fiatalemberek alacsony homlokai fölött lobogtak.
Robogva jár, kel, fut az Élet Énekes, véres és boros, Szent korcsma-ablakunk alatt. "Uram, kelj mással viadalra, Nekem az öröm nem öröm. Fejfájás a mámor s a hírnév. Cudar álmokban elkopott A büszke oroszlán-köröm. " "Uram, az én rögöm magyar rög, Meddő, kisajtolt. Mit akar A te nagy mámor-biztatásod? Mit ér bor- és vér-áldomás? Mit ér az ember, ha magyar? " "Uram, én szegény, kósza szolga, Elhasznált, nagy bolond vagyok. Miért igyak most már rogyásig? Pénzem nincs, hitem elinalt, Erőm elfogyott, meghalok. " "Uram, van egy anyám: szent asszony. Van egy Lédám: áldott legyen. Van egy pár álom-villanásom, Egy-két hivem. S lelkem alatt Egy nagy mocsár: a förtelem. " "Volna talán egy-két nótám is, Egy-két buja, új, nagy dalom, De, íme, el akarok esni Asztal alatt, mámor alatt Ezen az ős viadalon. " "Uram, bocsásd el bús szolgádat, Nincs semmi már, csak: a Bizony, Az ős Bizony, a biztos romlás. Ne igézz, ne bánts, ne itass. Uram, én többet nem iszom. " "Van csömöröm, nagy irtózásom S egy beteg, fonnyadt derekam.
Az Úristen őriz engem mert az ő zászlóját zengem, Ő az Áldás, Ő a Béke nem a harcok istensége. Ő nem az a véres Isten: az a véres Isten nincsen. Kard ha csörren, vér ha csobban, csak az ember vétkes abban. Az Úristen örök áldás, csira, élet és virágzás. Nagy, süket és szent nyugalma háborúnkat meg se hallja. Csöndes ő míg mi viharzunk békéjét nem bántja harcunk: Az Úristen őriz engem, mert az Ő országát zengem. Az Ő országát, a Békét, harcainkra süketségét. Néha átokkal panaszlom de Ő így szól: "Nem haragszom! " Néha rángatom, cibálom: tudja hogy csak őt kivánom. Az is kedvesebb számára, mint a közömbös imája. Az Úristen őriz engem mert az Ő zászlóját zengem. Hogy daloljak más éneket, mint amit Ő ajkamra tett? Tőle, Hozzá minden átkom: hang vagyok az Ő szájában. Lázas hang talán magában: kell a szent Harmóniában. S kell, hogy az Úr áldja, védje aki azt énekli: Béke.
Így folytatódik az igevers második sora is. A vadállat elejt és megzabál másokat, másokból él, de egyszer maga is elhullik és dögevők martaléka lesz. Isten kijelentése figyelmeztet bennünket ember voltunkra. Isten, Jézus Krisztusban elénk állította az igaz embert, az Ő eredeti gondolata szerint (János 19, 5). Jézus Krisztus nemcsak hirdette a szelíd szeretetet, hanem cselekedte is azt, egészen megváltó haláláig (Máté 5, 5). Mert a szelíd szeretet vége, ebben a világban: halál. A szelíd szeretettel visszaélnek. Jézus Krisztus azonban feltámadott a halálból! (Lukács 24, 34) Isten Fiaként hirdeti ma is a feltámadott Úr, hogy nincs más megoldás: csakis a hívő, szelíd, alázatos, megelégedett élet (Máté 11, 29). A feltámadott Úr erre váltott meg bennünket. Ez az élet az újjászületés ajándéka. Ez a szelídség nem ostobaság. Ez a szelídség nem enged semmiféle durvaságnak. Ma sem. Lukács 20, 1 – 8
2012-ben az Akadémia Sára Sándor elnökségi tag kezdeményezésére szavaztatta meg tagjait arról, hogy mely magyar filmeket tartják a legmaradandóbbnak, legemlékezetesebbnek, illetve legértékesebbeknek. A filmművészetben megszokott szűkebb, általában tizenkettes listáktól eltérően, a szélesebb válogatással árnyaltabb képet kívántak elérni, ezért a tagoknak 52 alkotást kellett megjelölniük a kezdetektől napjainkig felsorolt összes játékfilm közül. A beérkezett adatokat összesítették, s mivel az utolsó helyen holtverseny alakult ki, végül is egy 53-as listát hoztak nyilvánosságra.
Én fordított utat járok be. Sose regisztráltam a másik felületen, viszont rendszeresen olvastam a bejegyzéseket valamint a kommenteket. A viták is érdekesek voltak, néha meddőek mint a való életben. Ide azért regisztráltam hogy kifejezzem mennyire hiányzik ez a kispesti közösségnek véleményem szerint pláne ebben az elszigetelt helyzetben. A kedves úr aki lezárta a kommentelés lehetőségét, állítása szerint a komolytalan viták miatt (ami teljesen a hétköznapi élet része), most meghúzta ezt a gőgös ki ha én nem lépé szintén ismerős a hétköznapokból. Csak gratulálni tudok hozzá, hogy több száz ember komfortérzete nem érdekli az ő gőgös viselkedése miatt.. CS. A. K.
Pest megöregedett. Éjjel egykor lefekszik aludni. Nagyon komoly ébredőkkel beszéltem, akik hosszan rázták a kezemet, s őszinte, meleg érdeklődéssel kérdezték: "Hát hogy vagy, öreg csirkefogó destruktív, emigráns kommunista, mint csináltok odakünn, milyen a sorotok? " Az "odakünnt" úgy ejtik ki, mint "idekünn" csak Tibetet. Odakünn - az valami homályos és ködös világ, tele mindenféle destruktív népekkel, angolokkal, kínaiakkal, németekkel, fene tudja, komám. Idebenn mi vagyunk. Extra Hungariam sosem volt vita, de intra Hungariam még úgy sincsen. Nem politizálnak már Pesten. Rögtön hozzámondom: nem is konszolidálódnak. Csak éppen halálosan mindegy már nekik az egész. Friedrichen még röhögtek egy kicsit s mondtak egypár fáradt viccet a díszkardról, ami elveszett útközben, és Kemálról, aki fényképet dedikált. Héjjas a Gellértben lakik, és nem közönséges élmény volt Bibóval ebédelni a Vadászkürtben. Hotelszobákban ülnek a kalandorok és lesik az alkalmat, amikor megint pénzt kereshetnek. De kifelé nagy csönd van.
Sitemap | Szoptatás Alatt Vitamin, 2024