Ottan állt, a tenger s ég közötti Végtelenben járt tekintete, Mint elfáradott galamb, amelyet A sas helyről-helyre kergete. "Itt volt. Elment, elment mindörökre, Megcsalt; megcsalt! Engem itt hagyott. Itt hagyott, oh, engemet... kettőnket: Engemet és a gyalázatot! " Igy panaszlá a leány keservét, És a tenger meghallotta azt, És egyszerre nagy birodalmában Minden alvó habot fölriaszt; És utána küldé a hajónak, Mely a csábitó ifjút vivé, S a hullámok a hajót s az ifjut Egy csapással zúzták semmivé. S szólt a tenger: "Te szegény teremtés, Mit teszesz most, mondd, hogy mit teszesz? Megcsalt téged az, akit szerettél, Én szeretlek s engem nem szeretsz! És mit ér az élet már tenéked? Karjaimba vesd le magadat, Hadd legyek koporsód... eltemetlek, Tégedet és gyalázatodat. " Amit egykor nem értett a lyányka, Most megérté a tenger szavát; Leugrott a szikláról, s a tenger Eltemette őt s gyalázatát. Szalkszentmárton, 1846. április 10 - 24.
Tombold ki, te özönvíz, Tombold ki magadat, Mutasd mélységes medred, S dobáld a fellegekre Bőszült tajtékodat; Jegyezd vele az égre Örök tanúságúl: Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr! (Pest, 1848. március 27–30. )
Bem József Erdélybe utazik, s átveszi az ottani hadak irányítását. Második rész [ szerkesztés] "1848. december. Az ország nehéz helyzetében Petőfi a maga igazával mindinkább egyedül marad. Mint egyszerű kiképzőtiszt kap csak helyet Debrecenben. " Ezzel a két mondattal indul a második rész. Petőfi elhatározza, hogy csatlakozik Bemhez. 1849 januárjában Görgey Artúr feladja az ország fővárosát, a kormány és az Országgyűlés Debrecenbe menekül. Erdélyből győzelmi jelentések érkeznek, Bemnek sikerül Erdély nagy részéből kivernie az osztrák csapatokat. Petőfi elindul Bemhez. Útján Hajdu Gyurka kíséri. Közben Nagyszebenben Puchner tábornok a magyarok ellen lázítja az egyházi hatalmasságokat. Segítséget ad ebben a császári titkosrendőrség is. Falvakat gyújtanak fel, s közben terjesztik: a magyarok tették. Gyurka és Kicsi Gergely elindul Gábor Áronhoz, hogy ágyúkat öntessenek Bem seregének. A visszafelé vezető úton azonban császári csapatok támadják meg őket, hogy az ágyúkat megmentsék, Gyurka hátramarad, s egyedül áll ellen.
Ottan állt, a tenger s ég közötti Végtelenben járt tekintete, Mint elfáradott galamb, amelyet A sas helyről-helyre kergete. "Itt volt. Elment, elment mindörökre, Megcsalt; megcsalt! Engem itt hagyott. Itt hagyott, oh, engemet… kettőnket: Engemet és a gyalázatot! " Igy panaszlá a leány keservét, És a tenger meghallotta azt, És egyszerre nagy birodalmában Minden alvó habot fölriaszt; És után küldé a hajónak, Mely a csábitó ifjút vivé, S a hullámok a hajót s az ifjut Egy csapással zúzták semmivé. S szólt a tenger: "Te szegény teremtés, Mit teszesz most, mondd, hogy mit teszesz? Megcsalt téged az, akit szerettél, Én szeretlek s engem nem szeretsz! És mit ér az élet már tenéked? Karjaimba vesd le magadat, Hadd legyek koporsód… eltemetlek, Tégedet és gyalázatodat. " Amit egykor nem értett a lyányka, Most megérté a tenger szavát; Leugrott a szikláról, s a tenger Eltemette őt s gyalázatát. Szalkszentmárton, 1846. április 10-24.
A SZERELMES TENGER – Petőfi Sándor Ült a lyányka boldogan tünődve Sziklaparton a tenger fölött, És akit várt, akiről tünődék, Kedvesének koszorút kötött. Átellenben kelt az esti csillag, De a tenger nem gondolt vele; A9 leányra nézett kék szemével, S így sohajta hullámkebele: "Oh mi szép vagy, oh miként szeretlek! Jőj le, ha van benned irgalom, Jőj s fürödjél bennem… üdvezűlök, Hogyha kebled megcsókolhatom. Jőj le hozzám, szépségek leánya, Jőj le, és szeress, légy hitvesem; Földiszítlek, mint menyasszonyát még Nem diszíté egy királyfi sem. Fürteidre fölhozom dúsgazdag Mélységemnek minden gyöngyeit; S elveszíti ragyogásaiktól Szeme fényét, aki rád tekint. Nem, nem, oh rád ne tekintsen senki! Messze viszlek innen téged el Napkeletre egy szigetbe, amely Telve a föld gyönyöreivel. Ottan minden patak egy szivárvány, S híg gyémánt a tiszta levegő, S a mezőnek minden órán új s a Régieknél szebb virága nő. Ottan szebb az éj, mint itten a nap, S szebb a tél, mint itt a kikelet, S madarak a hópelyhek… mig esnek, Zengedeznek tündéréneket.
Sitemap | Szoptatás Alatt Vitamin, 2024