Az USA-ban az egyetemi felvételikhez is használnak csoportos intelligenciateszteket. A gyermek IQ-ja és környezet öszzefüggése Egyéni tesztek Az egyéni képességtesztek közös vonása, hogy egy kutató egyszerre csak egy személlyel végezteti el a tesztet. Előnye, hogy így személyre szabottan és hatékonyan vizsgálhatja a mérés körülményeit, az alany személyes hozzáállását. Ezzel még több adatot szerezhet a vizsgált személy képességeiről. Az intelligencia fogalmát többféle módon értelmezték a kutatók, ezért annak mérésére többféle egyéni tesztet is alkalmaztak. A faktoranalitikus megközelítés hívei az intelligenciát több alapvető tényezőre bontják. Így például Louis Thurstone (1938) is, aki hét alapvető mentális tényezőt, faktort nevezett meg (nyelvi megértés, szótalálás gyorsasága, számolás, térviszonyok, észlelési képesség, emlékezés, következtetés). Mások jóval többféle faktort is elkülönítettek. David Wechsler úgy vélte, a Stanford-Binet-teszt egyoldalúan a nyelvi képességekre alapoz, így céljának megfelelően inkább gyermekek vizsgálatára alkalmas.
A Stanford-Binet intelligenciaskála bár többször is módosították, de tulajdonképpen a manapság legismertebb, leggyakrabban használt teszt az intelligencia mérésére. Még Binet volt az, aki bevezette a mentális kor fogalmát, mely a gyermek értelmi képességét jelöli. Az intelligencia vizsgálatakor ezt vetették össze a tényleges életkorral. Terman a mentális kor mérése mellett egy újabb intelligenciamutatót is alkalmazott: ez az intelligenciahányados (IQ), mely a mentális kor (MK) és az életkor (ÉK) hányadosával fejezhető ki (MK/ÉK szorozva 100-zal = IQ). Ha egy személy mentális képessége nem éri el az életkorának megfelelő szintet, akkor az intelligenciahányadosa 100-nál kisebb lesz, ha az értelmi képességek magasabbak, akkor az IQ 100 fölött lesz. Kapcsolódó információ
Sitemap | Szoptatás Alatt Vitamin, 2024